C. A. Testore hegedű restaurálása – Milánó, 1750 körül
A klasszikus vonós hangszerek restaurálása nem csupán technikai feladat, hanem történeti és művészeti felelősség is. Ez az oldal egy 18. századi, milánói készítésű C. A. Testore hegedű restaurálásának folyamatát mutatja be, a kiinduló állapottól a befejezett munkáig. A dokumentáció célja, hogy képek és szöveges leírás segítségével betekintést adjon egy nagy értékű olasz mesterhangszer szakszerű helyreállításába.
Főoldal » Darius műhely » Vonós hangszerek javítása, felújítása és restaurálása » C. A. Testore hegedű restaurálása – Milánó, 1750 körül
A restaurálás megkezdése előtt a hangszer részletes állapotfelmérésen esett át. Az elő- és hátlap felületén jól érzékelhetőek voltak az elmúlt évszázadok nyomai: természetes anyagfáradás, szerkezeti feszültségek, valamint korábbi javítások nyomai. A lakkréteg elöregedése és a faanyag mozgásából adódó apró repedések nemcsak esztétikai, hanem hangzásbeli problémákat is okoztak.
Ebben a szakaszban készült fotók célja az eredeti állapot pontos dokumentálása volt, amely alapot adott a restaurálási döntések meghozatalához, valamint később összehasonlítási pontként is szolgált.
Készítő:
Carlo Antonio Testore
Készült:
1750 körül
Készítés helyszíne:
Milánó, Olaszország
Restaurálást készítette:
Délczeg Zoltán
hegedűkészítő–restaurátor szakértő
A restaurálás során minden beavatkozás a hangszer eredetiségének megőrzését és hosszú távú stabilitását szolgálta. A munkafolyamatok hagyományos, kézi technikákkal zajlottak, figyelembe véve a korabeli anyaghasználatot és szerkezeti megoldásokat. A tisztítás, javítás és stabilizálás lépései fokozatosan, ellenőrzött módon történtek.
A restaurálás közbeni fotók részletesen bemutatják ezt az aprólékos munkát, amely során a hangszer minden egyes eleme külön figyelmet kapott. A cél az volt, hogy a beavatkozások ne hagyjanak idegen nyomot, hanem szervesen illeszkedjenek az eredeti struktúrához.
A restaurálás befejeztével a C. A. Testore hegedű újra egységes, kiegyensúlyozott megjelenést kapott, miközben megőrizte patináját és történelmi karakterét. A szerkezeti stabilitás helyreállt, a felületek harmonikussá váltak, a hangszer pedig ismét alkalmas lett arra, hogy valódi hangszere legyen, ne csupán műtárgy.
A restaurálás utáni állapotot bemutató képek jól érzékeltetik, hogyan kel életre újra egy több mint két és fél évszázados olasz mesterhangszer, amely így a következő generációk számára is megőrizhető.