Nemessányi Sámuel – Cikk a Strad magazin 2021 júliusi számában – eredeti angol verzió, írta: Délczeg Zoltán

/

/

Nemessányi Sámuel – Cikk a Strad magazin 2021 júliusi számában – eredeti angol verzió, írta: Délczeg Zoltán

Szerző: Délczeg Zoltán

Szerző: Délczeg Zoltán

hegedűkészítő-szakértő, Dárius Music alapítója

Művészpályát követően hangszerész szakmai tevékenységét meghatározza az „antik” hangszerekkel való törődés, az eredetiség megbecsülése, az értékek felkutatása és megőrzése.

Szerző: Délczeg Zoltán

Szerző: Délczeg Zoltán

hegedűkészítő-szakértő, Dárius Music alapítója

Művészpályát követően hangszerész szakmai tevékenységét meghatározza az „antik” hangszerekkel való törődés, az eredetiség megbecsülése, az értékek felkutatása és megőrzése.

Nemessányi Strad cikk angol 1
Nemessányi Strad cikk angol 2
Nemessányi Strad cikk angol 3

Nem véletlen, hogy Nemessányi Sámuel nevére szerte a világban felfigyelnek, jóllehet hangszerei inkább ritkaságnak számítanak, mintsem az általa jegyzett munkák bőségről beszélhetnénk. Utóbbi oka egyrészről a mester relatíve kisebb darabszámú életműve. A neve alatt összességében ca. 60-70 hegedűt, 4-5 brácsát és talán 7 csellót tarthatunk számon. Másrészről és vélhetően egyfajta spekuláció eredményezte azt, hogy nagyszerű hangszerei közül jónéhányat a klasszikus cremonai mesterek neve alatt állítottak forgalomba, bár Nemessányi kétségtelenül kiérdemelt nimbuszát mindez inkább tovább erősítette.  Egyedülálló hagyatékának és képességeinek köszönhetően a magyar hegedűkészítés legelőkelőbb helyén tartjuk őt számon.

Származását illetően tudható, hogy egy cipészmester fiaként 1837-ben látta meg a napvilágot az akkori „1000 éves Magyarország” északi területén, egy kis faluban Lipótszentmiklós mellett (Verbicz-Husták-on), amely ma Szlovákia része. A 18 éves fiatalember erről a gyönyörű hegyvidékről vágyódik el, Budapestre megy asztalos mesterséget tanulni, ahol eredeti szándékát hamar megváltoztatva beleszeret a hegedűkészítésbe. Korának legismertebb hangszerkészítőjénél, J.B. Schweitzer műhelyében képezi magát. 1858-ben Prágába még segédként utazik Anton Sitthez, ahonnan 1 évvel később visszatér Magyarországra, Szegeden települ le és családot alapít.

Nemessányi top
Nemessányi side

Páratlan adottságai révén olyan hangszereket készített, amelyek korának művészei és megrendelői számára (és a mai napig) a hangzás és megjelenés esztétikumának ideális remekét testesítik meg. Nemessányi a klasszikus olasz remekművek ideáját kívánta újrateremteni és a cremonai iskola módszerének akkurátus követése helyett a saját és magyar elődjei útját járta. Hangszereiben jól felismerhetőek ezek a védjegyek és mentesítenek bennünket attól, hogy korban és névlegesen azokat a nemes elődökkel összekeverjük.

 

 

Anyagok, forma és szerkezet

Nemessányi jellemzően nemes faanyagokat választott, amint az a most bemutatott 1865 évben jegyzett Stradivari minta szerint készült hegedű esetében is szépen látható. A hátlemez (egy darabból) dekoratív negyedmetszésű juharból, míg a rezonáns egyenes szálirányú (két anyagazonos darabból) lucfenyőből lett kimetszve. A belső kidolgozás gondos, az erősítőlécek (lucfenyő) illesztése az oktagonális formájú saroktőkékbe (fűzfa) hornyolva futnak. A háton a makk formája Stradivari-val összevetve oválisabb és szélesebb (21,6 mm), mélyebb bemetszésekkel, amely jellegzetesség gyakran előfordul Nemessányi munkáinál.

Intarzia – randok

A berakás közepe juharból készült, míg a két külső (festett) fekete – egyes helyeken eltérő vastagságú – rész a sarkok felé egy darab hosszabb nyúlványban végződik. A szélek lekerekítettek, a berakás külső szélétől mért távolság átlagosan 3,9 mm.

Boltozat – hangnyílások

A plasztika felfutása egyenletesen emelkedő, a metszeti nézetből nem láthatóak vízszintes felületek. Az f-nyílások kivágása gondos, a szemek oválisak (felső szemek távolsága 42,9 mm), az alsó szárnyak hornyoltak.

 

 

 

Csiga

Nemessányi hegedűit látva, mindig szembetűnő a fej biztos kézzel való kimunkálása, a részleteiben is gondosan kidolgozott formai egységek – a kulcsszekrény és a fej – arányos felépítése. Itt is megfigyelhetőek a metrikus és erőteljes letörésekkel faragott csigavonalak, mélyebb hornyolások, majd a finoman lekerekített, szembe futó fullánkszerű felszúrás. A hátsó nézetből kitűnik a szemek tengelyének szimmetriája, míg a tarkó középvonalán a körző használatából a jelölési pontok maradtak vissza. A vésőnyomok több helyen élénken kitűnnek, a mesterséges öregítés itt és általában a többi hangszerén is jellemző.

Lakkozás

A hegedűt puha és gazdag textúrájú, borostyán-orange színű lakk fedi, fényvisszaverő alapon. Nemessányi nagy érzékkel vitte fel a rétegeket, finoman kezelte a kopásokat (a hátlapon), csillogó megjelenést teremtett, mindazonáltal ez sok esetben érzékenyen befolyásolta a hangszer hosszú távú védelmét.

Címke

A címkén ez olvasható: “Samuel Nemessanyi fecit ad formam

                                                       Antonii Stradiuarii Pestini 1865″

Dendro-jelentés: Peter Ratcliff

“A basszusoldalon a legkésőbbi dátum 1806, a discant oldalon pedig 1805-ös.”

Mérések (tolómérővel):

Testhossz: 359 mm

Méretek: felsőrész szélessége 167,5 mm, középen: 110,5 mm, alul 208 mm.

Húrmenzúra: 196,8 mm